A nevem Rita.Imádom a csokit,és az édességet.Egyszer rosszullettem,mert valami betegséget találtak.Azhittem,hogy megfázás vagy legalábbis ilyen 1 hetes dolog.De nem.Kiderült,hogy cukorbeteg lettem.Nagyon féltem,hogy amikor elkezdődik a suli kifognak nevetni.Reménykedtem benne,hogy nem,de túlságosan elbízta m magam!

[Rita szemszöge]

Akármilyes ciki,nagyon féltem az első naptól.Hogy miért?Mert féltem hogy az osztálytársaim ki fognak nevetni.Volt egy jó barátnőm Titanilla,akiben mindig bízhattam.Vele mentem suliba.Ekmondtam neki hogy cukorbeteg vagyok!Ő csak így reagállt:Semmi gond,ne ilyedj meg,nem lesz semmi baj.Megijedtem.Igazából még most is keringett mennem a félelem.Nagyon féltem,hogy kinevetnek.Már a suli ajtaja felé tartottunk,mikor elkezdtem szédülni.Titát csak a jó pasik érdekelték,igazából rám se nézett.Mikor bementem,már nem szédültem.Megnyugodtam.A termünk felé tartottam,és mikor beléptem hangos köszönéssel üdvözöltek a többiek.Ennek örültem.Eltelt az első óra.Aztán a második is.Gondoltam,már nem lehet rosszabb.Csak rosszabb lett.Tita,a pasijának elárulta a titkom,ő pedig az egész sulinak.Szégyen,nem szégyen elkeztem sírni.Tita még odasem jött hozzám hanem a b-s lányokkal lógott.Nagyon megharagudtam rá.Én eszetlen meg elmondtam neki,és azhittem megbíztató.Tévedtem.Csalódtam nagyon Titában.Egyszer odajön egy lány mellém:

-Hé!Te vagy az a cukorbeteg lány.-köszönt.

-Igen.Az vagyok.-szóltam nem túl vidáman.

-Én is cukorbeteg vagyok 2 éve,és az osztálytársaim engem is csúfolnak.-mondta és a könny csordult ki a lány szeméből.

-Értem.Sajnálom.Tudom milyen érzés.-mondom teljesen átérzve a lány kínját.

A lány nem szólt semmit.Hirtelen becsöngettek.Mennem kellett!Fogalmam sem volt ki volt ő,és hanyadikos volt.Mindegy.Aznap nem is láttam többet.

Hazaértem,anyuék látták rajtam hogy nem vagyok jópaszba.Nem is voltam.Őszintén,nem volt kedvem beszélgetni senkinvel,most magányra volt szügségem.

(Holnap a kövi rész)